Abráziós Blog

Hogy miről is szól ez az egész? -Egyetemi történetek, földrajzi érdekességek, és sok minden más ami a későbbiekben kiderül...!

Friss topikok

Címkék

2010 (1) 2012 (1) Alaska (1) Alaszka (1) Antarktisz (1) Arizona (1) Bükk (1) Eyjafjallajökull (2) fotó (8) Grönland (1) Iceland (2) Izland (2) jég (1) jordánia (1) Katla (1) kép (7) kereszt (1) Kína (1) litvánia (1) Magas-Tátra (1) NASA (1) oltár (1) petra (1) Pripyat (1) Russia (1) sör (2) St.Helens (1) Szlovákia (1) Tarajka-völgy (1) természet (4) USA (2) város (2) videó (1) vodka (2) vulkán (1) Címkefelhő

Brit Antarktisz Expedíció 1914-1917

2012.02.02. 21:01 anaximandrosz

Azt hiszem a napokban mi is megismerkedhettünk a sarki hidegekkel, bár igaz annyira nem, mint Shackleton, gondoltam írhatnék erről egy kicsit. Az expediícióról szeretnék egy kicsit regélni, nagyszerű, eredeti képeket is  találtam hozzá, remélem kielégítőek lesznek.

8049.jpg

A sarkkutató Sir Ernest Shackleton két expedíciót vezetett az Antarktiszra. Az 1907–1909-es Brit Antarktiszi (Nimród) Expedíció Anglia számára akarta meghódítani a Déli-sarkot, mely azonban nem járt sikerrel. A kutató ekkor hagyta hátra a whiskyket menedékházában, 160 kilométerre a kitűzött céltól.
Az 1914–17-es Birodalmi Transzantarktiszi Expedíció során  Endurance (Kitartás) nevű hajója elsüllyedt, miután a jég összeroppantotta. Shackleton azonban sikerrel megmentette mind a 27 emberét. Ez volt a tengerészet történetének legáldozatosabb és legizgalmasabb mentőakció-sorozata. Miután társait az Elephant-szigeten hátrahagyta, Shackleton 1200 kilométert tett meg ötödmagával, mentőcsónakon és gyalog a Déli-Georgia szigetén lévő norvég bálnavadász állomásig. Innen három mentőakciót kísérelt meg; öt hónap után végül a harmadik járt sikerrel. Egyetlen ember sem veszett oda. Shackletont mind a mai napig korunk egyik legnagyobb hőseként tartják számon.

A XX. század elejének egyik legeltökéltebb felfedezője, Sir Ernest Shackleton mindenképpen be akarta magát írni a Fehér Kontinens történelmébe. A Déli-sarkot Amundsen már „levadászta” előle, így a „nagy tettek” közül az Antarktisz átszelése maradt számára fő célként. Az út előkészületei 1913-ban kezdődtek meg. A kor eszközeivel a legésszerűbb megoldásnak az tűnt, hogy egy jégtörésre is alkalmas hajóval Dél-Amerika legdélibb csücskétől elhajóznak az Antarktisz széléhez, vagyis addig a pontig, ameddig a kontinens körüli jégtakaró engedi, és ott lehorgonyoznak. A kontinens átszelésében a hajón magukkal hozott szánhúzó kutyák segítik őket.
8047.jpg

Az út azonban még a legkedvezőbb körülmények között is veszélyesnek és nagyon drágának ígérkezett. Ezért két fő feladat állt a szervezők előtt: egy megfelelő csapatot verbuválni és szponzorokat találni. A kisebbik gondot az emberkeresés jelentette. Bár a Shackleton által feladott hirdetés korántsem ígért gondtalan hajókázást, ("Embereket keresünk egy veszélyes utazásra. A fizetés kevés, a hideg borzasztó. Több hónapos sötétség, állandó veszély, a biztonságos hazajutás kétséges. Siker esetén a hírnév és a elismerés garantált"), az életre szóló kaland közel 5000 jelentkezőt vonzott. Közülük 56 jelöltet választottak ki, és végül 28 fővel indultak útnak az Antarktisz felé.

A pénzgyűjtés sokkal nehezebben ment.Még az expedíció hajója sem volt meg, de Shackleton már eladta az út összes filmjogát, szerződést kötött egy könyvre és exklúzív jogokat ígért egy angol lapnak. Skackleton már az 1910-es években felismerte a média jelentőségét, így egy profi fotóst/filmest is bevett a csapatába. A Királyi Földrajzi Társaságtól 1000 fontot, a brit kormánytól 10.000-t kaptak, de ez még mindig csak a költségek egyharmadát fedezte. Mivel időben akartak elindulni, nehogy a déli télben érkezzenek meg a jégtáblákhoz, így sürgősen elő kellett teremteniük a még hiányzó 24 ezer fontot. Ezt végül egy ember, a skót Sir James Caird biztosította egy nagylelkű csekk formájában.
Norvégiából sikerült egy megfelelőnek tűnő hajót is beszerezni, amit Shackleton Endurance-nak, vagyis Kitartásnak nevezett el. 1914. augusztusának első napjaira útra készen álltak, csakhogy ekkorra az expedíció helyett egy sokkal jelentősebb esemény foglalkoztatta a közvéleményt. Közvetlenül azután, hogy a király átadta  a brit zászlót, hogy legyen majd mit kitűznie az expedíció alatt, összeült a háborús kabinet, és Nagy-Britannia is bekapcsolódott a pár nappal korábban kitört első világháborúba.

Az Antarktiszra induló csapat ekkor még azt hitte, hogy mire hazatérnek, már vége lesz a csatározásoknak. Lehajóztak Dél-Amerikába, onnan pedig a Dél-Georgia szigetekre, a bálnavadászok bázisához, hogy informálódjanak az antarktiszi viszonyokról. A bálnavadászok sok jó hírrel nem kecsegtették őket. 1914 a szokásosnál is hidegebb időjárást hozott, ami miatt a jégtáblák sokkal északabbra húzódtak és alkottak egységes, feltörhetetlen páncélt, mint máskor. Persze Shackletonék nem fordultak vissza, és 1914. december 5-én elhagyták a civilizáció legdélebbi pontját.

1915. január 19-re a Kitartást teljesen körülvette a jég, február végére pedig már tudták, hónapokig ottragadnak. Ritznek nevezték el a téli szállásukat, aminek környékén focival és jéghokival múlatták az időt. Május elsején aztán búcsút mondtak a napnak, onnantól ugyanis 70 napon keresztül nem kelt fel. Június 15-én aztán egy új sportágat iktattak be. Megszervezték az Antarktisz első derbijét, ahol a kutyákat csapatokba osztották és versenyeztették, amire persze fogadásokat is kötöttek.
1915. október 27-ig maradtak a Ritzben. Ekkor a jég győzött a Kitartás (Endurance) felett. Összenyomta a hajót, ami elsülyedt. Egy ideig a hajó közelében táboroztak, majd Shackleton meghozta a nehéz döntést: a három csónakjukkal megpróbálják magukat menteni. Ehhez mérföldeken keresztül kellett a csónakokat cipelniük, rendkívül kevés élelemmel, hogy eljussanak olyan északra, ahol már nem végeláthatatlan a jégmező.

Négy hónapon keresztül húzták a hajókat, mire 1916 április 9-én eljutottak a nyílt tengerig. Éhesen, néhányan lefagyott végtagokkal eveztek három napon át, az életükért küzdve. Április 12-én partot értek az Elefánt-szigetnél, 16 hónappal azután, hogy a bálnavadászok táboránál utoljára szárazföld volt a lábuk alatt. 800 mérföldre, kb. egy hónapnyi csónakútra voltak a vadászoktól. Shackleton a legjobb fizikai állapotban lévő öt emberével az egyik csónakkal nekiindult, hogy segítséget hozzon. A többiek pedig a két náluk maradt csónakból szállást építettek, ahol az egyik tengerész lefagyott lábujjait amputálták, sőt a két orvosnál lévő orvosi alkoholt is kreatív módon használták, hogy azzal javítsák a csapat hangulatát...

Tulajdonképpen az expedíció teljesen sikertelen volt. Nemhogy átkelniük nem sikerült az Antarktiszon, még a kontinensre magára sem nagyon jutottak el. Több mint másfél évig tengődtek a jégtáblák között, a túlélésért harcolva. Amikor Shackleton rájött, hogy lemondhat a kontinensen való átkelésről, az új direktíva a „Senkit nem hagyunk hátra” lett. Talán emiatt lett kalandos utazásuk ennyire híres, hogy a csapat minden tagja túlélte, együtt, két évig elviselve egymás társaságát. A hírességük másik oka Shackleton előrelátása: Frank Hurley, az expedícióval tartó fotós megörökítette hányattatásaikat, a képei pedig bejárták a világot. Otthon hősként fogadták a csapatot, akikről addigra már szinte mindenki azt hitte, hogy odavesztek. Amikor hazaértek, még tartott az első világháború!

De, hogy a nagy fagyokban valami melengesse is az elménket olvasás közben, a következőben egy kis cikket is közzé teszek Shackleton által a Sarkvidéken hagyott whisky-ről.

Most pedig képek az expedícióról, Frank Hurley képei: ( a képekre kattintva, nagyobb, teljes méretben is megtekinthetők)

a090001h.jpga090002h.jpga090003h.jpga090004h.jpga090005h.jpga090007h.jpga090008h.jpga090010h.jpga090012h.jpga090011h.jpga090013h.jpga090014h.jpga090016h.jpga090015h.jpg

a090019h.jpga090018h.jpga090017h.jpga090020h.jpga090022h.jpga090023h.jpga090024h.jpga090021h.jpg

a090026h.jpga090027h.jpga090028h.jpga090029h.jpga090030h.jpga090031h.jpga090032h.jpga090033h.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://abrazios.blog.hu/api/trackback/id/tr94038421

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nash vs. Keynes 2012.02.03. 06:23:34

Ez jó volt, köszi, jöhet a pia! :)

aeidennis 2012.02.03. 09:18:10

Jól indult a napom! Végre egy földrajzos blog! Sok sikert srácok! :)

Egy geográfus az Eltéről.

HK417 · http://dokkmunkas.blog.hu/ 2012.02.03. 09:37:27

Tavaly volt szerencsém a róla elnevezett hajón dolgozni és akkor utána is néztem ki is volt ez a fickó,de a képeket még nem láttam--köszi! A hajó egyébként kutatóhajó--mi lenne más!?(logisztikai feladatokat is ellát de jónéhány labor és olyan műszer található rajta,amit a fedélzetén dolgozó tudósok használnak) Teljes neve: RRS Ernest Shackleton.

anaximandrosz 2012.02.04. 16:34:26

@aeidennis: Örülünk,hogy van földrajzos is aki olvas minket. Állítólag mi is geográfusok vagyunk,hóhó

anaximandrosz 2012.02.04. 16:36:28

@HK417: És akkor az RRS Ernest Shackleton hajó gondolom továbbra is sarkkutató feladatokat lát el?
süti beállítások módosítása