Sok hazánkfia döntött úgy ki-ki más szándékkal, vagy mert szülőföldjén üldözötté vált, vagy mert a jobb élet reményében bevállalt egy esetenként több hónapos utat is, hogy máshol alapít magának új hazát. A kiutazó Magyarok többsége nem állt meg Európa határainál legkedveltebb úti cél az Amerikai kontinens északi része volt. Legtöbben főleg a nagyvárosokban telepedtek le mivel ott több lehetőség közül választhattak. Fő célom mégsem a jelenleg is ott összpontosuló Magyar lakosság bemutatása hanem pár kisebb község, amelyek még ma is (pár kivételtől eltekintve) viselik magukon Magyaros nevüket.
Esterházy, Saskatchewan
Több nagy kivándorlási hullám volt Amerikába hazánkból; az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc után, a 19. század végén - a 20. század elején, illetve a II.Világháború, majd 1956-os események után szintén. A legnagyobb méretű az 1870-1910-ig terjedő időszakban volt akkor ugyanis kb. 2 millió Magyar állampolgárságú személy vándorolt ki az Új- Világba (ebből 450 ezerre teszik a Magyar nemzetiségűeket, a többség felvidéki szlovák és Ruszin volt). Legtöbben mezőgazdasági munkából éltek, és főleg az Északi régiókból érkeztek.
Az első magyar, aki az amerikai kontinens földjére lépett, Budai Parmenius István volt 1583-ban. Egy angol expedícióval mint krónikás utazott, és ezen utazáshoz kapcsolódik az újonnan megtalált föld (New Found Land- manapság egy tartomány(neve)) későbbi telepeinek létrehozása, az ő dolguk a terület megismerése volt. A hazafelé tartó út során még a parton hajótörést szenvedett, és eltűnt. Nem egészen 200 évvel később egy újabb magyar névvel találkozhatunk az amerikai kontinens történetében: az amerikai függetlenségi háborúban George Washington 1778-ban egy Kovács Mihály nevű huszárkapitányt nevezett ki a Pulaski régió parancsnokává. Viszont most döbbentem rá, hogy nem a hírös magyarokról hanem a településekről kell regéljek, szóval a későbbiekbe folytatom ezen gondolatmenetemet. :)
A városok többsége a 19. században alapult, legtöbbször egy-egy gazdag úr költöztette a jól dolgozó magyarokat általában csoportosan, és így ők a telepet saját országuk valamely területéről, vagy híres emberéről nevezte el. Elsősorban mezőgazdasági munkákat végeztek itt, sokan inkább otthagyták a veszélyesebb amerikai bányákat. Jöjjenek akkor a települések:
Budapest (Georgia, USA): A Haralson megyében található településre az 1880-as években érkeztek honfitársaink, Ralph L. Spencer úr hívására aki a magyarok évszázados borkészítési tudását felhasználva szeretett volna nagy szőlőültetvényeket, illetve egy erre épülő céget létrehozni. Az 1900-as évtizedre nem kevesebb, mint 200 család települt le a környéken, illetve létrehoztak még 2 települést: Tokaj, és Nyitra névvel.
A budapesti templom
Maga Budapest fénykorában nem kevesebb, mint 60 különböző épülettel rendelkezett, volt saját temploma (magyar plébánossal) iskolával, postaállomással. Életvitelükben észre sem lehetett venni a több ezer kilométeres távolságot az anyaországtól: magyarul társalogtak, ételeik mind tradicionális étkek voltak, ezért a környékbeliek lenézték őket. Az 1907-es georgiai tiltó törvény miatt a bortermelés visszaszorult, a település lakossága pedig inkább az északi bányavárosokba költözött, a település állapota pedig folyamatosan romlott, 1964-ben pedig meghalt a magyar telepesek utolsó leszármazottja is itt. Jelenleg 7 épületből áll és egy kis közösség lakja. (Nem ismert, hogy esetleg a telepesek leszármazottai.)
A temető
Esterházy (Saskatchewan, Kanada): Egy Esterházy Pál Oszkár nevű úriember a Canadian Pacific Railway megbízásából toborzott főleg magyarokat, az 1880-as években a Kanadai prérire. Eleinte 2 kolóniából állt a települést: Esterhazaból, és Kaposvárból, mivel akkoriban főleg kisebb tanyák alkották a települést. A későbbiekben rendelkezett postaállomással, 1894-től templommal és szintén saját pappal (1906-tól kőtemplom), majd saját vasútállomással, egy újabb postahivatallal, illetve egy hotellel bővült, és 1907-től saját újsággal rendelkezett. A környék kereskedelmi és közlekedési csomópontja lett, 1940-től pedig igen gyors fejlődésnek indult köszönhetően a környéken fellelhető kálisó telepeknek, 1957-től pedig városi rangot kapott.
Esterházy lakói, főleg magyarok (1902)
Az Esterházy (Kaposvári) kőtemplom
Az Esterházy malom
Az Esterháza mellett található kálisó bánya
A telepesek többsége az 1848-as forradalom és szabadságharc idején vándorolt Amerikába és főleg a bányákban dolgoztak, majd megtudták, hogy Kanadában óriási nagyságú földeket osztanak így a Kanadai mezőségen próbáltak szerencsét. Ma még sokan az akkori telepesek leszármazottjai, és még jó páran tudnak több-kevesebb Magyar szót, dalt, mondatot. A templom melletti temetőben sok magyar névvel találkozhatunk, de az ember jól megfigyelheti az idő múlásával egyre több angol név került a sírokra.
Kaposvár jelenleg Esterházy része, bár a vasút építésekor hátrányba került de nevét őrzi többek között a Kaposvár völgy, folyó és tó is. A közelben még több magyar nevű helyiséggel találkozhatunk: Békevár, Mátyásföld és Sokhalom is ( amelyet Stockholmnak írnak, de a települést mégsem így hívják).
A következő részben még több városka kerül sorra…..(és nem csak kettő :) )
