A világ egy különleges kis szegletét szeretném ebben a bejegyzésben bemutatni. Mivel napok óta folyamatosan "extrém" és "soha nem látott" hideg van egy kicsit melegebb tájakra kalauzolnám az olvasóközönséget!
Az Ausztrál partoktól mindössze pár kilométerre lévő sziget a maga nemében páratlan: bár jó pár homoksziget található földünkön mégis csak ezen az egy helyen volt képes megmaradni rajta a növényzet.
Nevét James Fraser kapitányról kapta aki feleségével egy kisebb hajóval hajótörést szenvedett, felesége megmenekült, őt magát valószínűleg a bennszülött lakosság megölte. Kialakulását nagymértékben köszönheti az Ausztrál kontinensnek, ugyanis a kelet-ausztráliai hegyekből lassan több mint hétezer éve az eső folyamatosan kimossa a homokot, a folyók és patakok pedig a tengerbe hordták azt, majd innen az óceáni áramlatok továbbították. A nagy mennyiség homokot a korallzátonyok felfogták majd szépen lassan felépült egy több mint 120 km hosszú és átlagosan 10-15 km széles sziget. A terméketlen homokon kinőtt a páratlan szépségű és sokáig érintetlen szubtrópusi esőerdő, amely nem kevesebb mint 600 növényfajnak ad élőhelyet (elsősorban az esőerdők és eukaliptusz erdők). Nem hiába a bennszülöttek a K'gari azaz a Paradicsom névvel illették a szigetet, kultúrájukat pedig a sziget is őrzi, a heges törzsű fák, a kagylóhéj halmok, és a halfogásra szolgáló csapdák egytől egyig a butchella nép kultúrájának emlékei. A sziget talán annak köszönhetően őrizte meg eredeti szépségét, hogy az európaiak túlságosan sivárnak találták, többek között 1770-ben James Cook is elhajózott a sziget mellett, és csak 1804-ben egy Matthew Flinders nevezetű navigátor szállt partra itt. Szerencsére a mai napig csak az őslakosok hoztak létre kisebb településeket, illetve a modern kor létrehozott pár szállodát az ide üdülni és kikapcsolódni vágyó embereknek. Elsősorban a horgászni vágyók illetve a terepjárózás szenvedélyének hódoló személyek használják ki a területet (bár nem értem egy ilyen természeti csodán mit keresnek a benzinfalók) nekik ugyanis kedvez hogy az útként kijelölt terület a sziget tengerpartja amelyet néhol elönt a víz, de sokan állítják utána a legnagyobb élmény végigmenni rajta. E mellett a természet megismertetése az ökoturizmus is jelentős támogatást kapott az utóbbi időkben.
A sziget síknak mondható bár található pár homokkőszirt is, legmagasabb pontja a 244 méter magas Mount Bowarrady. Az őserdők mélyén több kristálytiszta azúrkék tó található, amelyek annyira tiszták hogy csak pár állatfaj talál benne táplálékot, többek között egy veszélyeztetett békafaj, illetve a Bowarrady tóban fellelhető teknősök. Viszont találhatunk sötétbarna színű tavakat is, no ezek sem szennyezettek, hanem a tófenéken az évezredek alatt levél és növényhordalék gyűlt össze, elzárva a víz útját amely így megrekedt a homokban. A világon kevés ilyen tó létezik de a létezők fele csak itt a Fraser szigeteken lelhető fel. Több tiszta tóból kisebb patakok ágaznak ki, amelyek az esőerdőn át vágnak maguknak utat az óceánig.
Sok madárfajnak (kb. 230) biztosít védelmet a tengerpartja, általában a vándormadaraknak amelyke itt vonulnak keresztül. A sziget legnagyobb állatpopulációját a Dingók adják amelyek szimbiózisban élnek a helyiekkel és a horgászokkal, de érdemes vigyázni velük ugyanis teljesen fajtiszták, így nem túl szelídek. Megemlítendő még az átvonuló bálnapopulációk nagysága is (hosszúszárnyú és púpos bálnák) néha nem kevesebb mint 1500 bálna is elhalad a sziget mellett évente.
A modern civilizációnak sajnos majdnem sikerült elpusztítani ezt a csodálatos helyet, a homokdűnéket értékes ásványtartalmuk miatt elkezdték kitermelni, illetve az őserdő faállományát láncfűrésszel irtották. Szerencsére 1992-ben felkerült az UNESCO Világörökségi listájára az egész sziget, így talán védelmet kap eme nagyszerű és érintetlen hely.
Végére még pár érdekesség: a parti homok 72 különböző színben csillámlik, főleg a Happy Valleytól északra közel 35 km-en a legszebb. 1935-ben zátonyra (a sziget partjára) futott a Maheno nevű hajó amely a mai napig a parton áll, de a partrész érdekességét mégsem a roncs hanem a különböző színes szikla és kő alakzatok adják amelyek magasságuk miatt a katedrális becenevet kapták. Most pedig jöjjön pár kép a gyönyörű szigetről:
